Kategóriák

Perkután endoszkópos gasztrosztóma (PEG) szerepe a neuromuszkuláris betegek ellátásában

A perkután endoszkópos gasztrosztóma (PEG) olyan, a beteg táplálását lehetővé tevő eszköz, melyet endoszkópos (gyomortükrözéshez használt endoszkóp) ellenőrzés mellett, a hasfalon keresztül ültetnek be a gyomorba a gasztroenterológusok.

Akkor kerül szóba a PEG beültetés, amikor a páciens alapbetegsége nagyfokú nyelési nehezítettséggel, dysphagiával jár. Ez lehet egy, bármely okból kialakult nyelőcső szűkület (szájüregi-, garat-, vagy nyelőcsődaganat, savmarás után visszamaradt hegesedés, veleszületett nyelőcső szűkület), de szükségessé válhat neuromuszkuláris betegségek (Huntington-kór, SMA, ALS) és a szájon át történő táplálkozást akadályozó idegrendszeri betegségek (stroke utáni állapot) esetén is a PEG implantáció. A tartósan fennálló nyelészavar, gyakori félrenyelés következtében a falat bejuthat a tüdőbe, ahol kémiai tüdőgyulladást (aspirációs tüdőgyulladást) okozhat, valamint a hosszú időn át fennálló csökkent tápanyagbevitel következtében alultáplálttá válhatnak a betegek. Ismert, hogy a nyelészavarral élő betegek esetében a betegség előrehaladásával elhúzódóvá válhatnak az étkezések, vagy rosszabb esetben kerülni is kezdhetik a szájon át történő táplálékbevitelt a félrenyelés veszélye miatt. Ezt a folyamatot ronthatja a betegek általános étvágytalanságra is.

Perkután endoszkópos gasztrosztóma (PEG)

Egy bristoli kutatócsoport 2017-es tanulmánya 42 neurológiai betegséggel élő, PEG beültetésen átesett beteget vizsgált. A betegek között azonos arányban fordultak elő motoneuron betegek, Parkinson-kórral élő páciensek, valamint szklerózis multiplex miatt kezelt betegek. A beültetésen átesett betegek 88 %-a tapasztalt valamilyen komplikációt az eszköz behelyezése után, a komplikációk több, mint kétharmada a beültetést követő 30 napon belül jelentkezett. A komplikációk több, mint felét minor eseménynek tartotta a kutatócsoport, ezek közül a leggyakoribb a vérzés, a váladékozás, és a behelyezés helyén érzett fájdalom volt. 13 esetben figyeltek meg major komplikációt, ezek közül a leggyakoribb a légúti fertőzés (5 eset), valamint a sztóma befertőződése volt (2 eset).

Összességében igaz, hogy minél jobb állapotú a beteg a beavatkozás végrehajtásakor, annál jobb kimenetelre és annál kevesebb szövődményre, komplikációra számíthatunk. A vizsgálatba bevont betegek közül nyolc beteg életkora haladta meg a beültetéskor a 75 évet, ezen betegek esetében több, mint 10-szeresére növekszik a vizsgálat adatai szerint a PEG beültetést követő komplikációk esélye. Továbbá alacsony légzésfunkcióval bíró betegek esetében is nagyobb arányban fordultak elő a beavatkozást követően komplikációk, mivel ezek a betegek nehezebben tudják felköhögni félrenyelés esetén a félrenyelt falatot, ami aspirációs tüdőgyulladáshoz vezethet.

A betegek 40 %-át a beültetést követő három napon belül haza tudták engedni a kórházból; a tovább hospitalizált betegek mintegy felénél (46%) a hosszabb ápolási idő szociális okra volt visszavezethető.

Nemzetközi irányelvek szerint akkor javasolt a PEG beültetés, amikor a beteg a kezdeti testsúlya 5% elvesztette, mivel efölötti súlyveszteség esetén nő a beavatkozás kockázata, de kezdődő nyelészavar esetén is megfontolandó a beavatkozás végrehajtásra.

A beültetés folyamata rutinszerű, rövid ideig, komplikációmentes esetben kb 30 percig tart. A PEG implantációt leggyakrabban bódításban vagy altatásban végzik, így a betegek számára csekély mértékű fájdalommal jár csupán. A beavatkozás napján éhgyomorra kell érkezni, viszont további különleges előkészítés nem szükséges. Először is egy felső tápcsatornai endoszkópos vizsgálattal felmérik a gyomor anatómiai viszonyait és ellenőrzik, hogy technikailag megoldható-e a beültetés (pl. nagyobb méretű gyomorfekély fennállása vagy a nyelőcső-gyomor határ visszeressége kontraindikálja a beavatkozást.). Alapos fertőtlenítés után bevezetik az endoszkópot a gyomorba és kijelölik a PEG cső helyét a külső hasfalon, itt fognak egy 1 cm-nél kisebb vágást ejteni a bőrön. A metszett sebbe fogják bevezetni a kanült, és hozzácsatlakoztatják a szonda többi részét. Ezután mind a bőr felőli, mind a gyomor felőli oldalon is rögzítik a PEG-et.

A PEG a beültetést követő egy napon belül már használatba vehető, először igen kis mennyiségű vízzel kell használni a szondát, majd a táplálást különböző szakmai protokollok szerint, kevesebb, mint egy hét alatt fel lehet építeni. A beavatkozást követő fájdalom leggyakrabban 1-2 nap alatt megszűnik és jól reagál a vény nélkül kapható nem-szteroid fájdalomcsillapítókra (paracetamol, algopyrin, diclofenac stb.).

Az esetek legnagyobb részében folytatható PEG beültetést követően is a szájon át való táplálkozás, így a beteg továbbra is tudja élvezni az ételek ízét, zamatát (de erről feltétlenül konzultáljanak a kezelőorvosukkal!). PEG beültetésen átesett betegek tapasztalata szerint, mivel a sztómán keresztül biztosítható a kellő kalóriabevitel, nem fog órákig húzódni egy-egy főétkezés a félrenyelés veszélye miatt.

A PEG beültetés az esetek legnagyobb százalékában komplikációmentesen kivitelezhető, a szonda utógondozása sem túl bonyolult, a hozzátartozók is hamar elsajátítják a kezelését. A beavatkozás leggyakoribb szövődményei a következők lehetnek:

  • vérzés a beavatkozás helyén, mely legtöbbször a bőr alatti kisebb erek sérüléséből ered, a leggyakrabban ezek beavatkozást nem igényelnek.
  • a szonda környéki bőr begyulladása vagy apró, felszínes tályog kialakulása a szonda melletti bőrrészben.
  • a szonda ütközőtalpa károsíthatja a gyomornyálkahártyát, mely által az adott területen felmaródás, fekély képződhet.

Végül, de nem utolsósorban megosztanám egy motorneuron betegséggel élő beteg beszámolóját és tapasztalatait a beültetés utáni időszakról. Igaz, angolul van, de az eredetiség miatt meghagyjuk így (fordítás alatta):

„ az evés kezdett nehézzé válni, mivel elvesztettem az étvágyamat (főként a sós dolgokat nem kívántam), a súlyom elkezdett csökkenni, nagyjából hetente fél kilót fogytam. De, mint sok más dologgal a betegségemmel kapcsolatban, az volt az első reakcióm, hogy majd csak stabilizálódik az állapot és nem lesz rosszabb. Ó, mekkorát tévedtem!
Az orvosaim kérték, hogy fontoljam meg a PEG beültetést, és szerencsémre rögtön beleegyeztem. Mire beültették és felépítették a táplálásomat annyira étvágytalan voltam, hogy kényszeríteném kell magamat minden étkezésre. Most pedig a zabkásaámat is szinte minden reggel örömmel eszem, és híztam is egy picit.
Be kell vallanom, hogy féltem a beavatkozástól, attól hogy hogy juttatják az eszközt a gyomromba, és azt hittem hogy a PEG levezetése a torkomon keresztül károsítja a még meglévő hangomat is. Végül is, egyik félelmem sem igazolódott be és nagyon boldoggá tesz, hogy nem kötelesség az evés.”

Források:

Szerkesztette: dr. Nagy Zsófia Flóra

2024. július 16.
Vissza