A gének az örökítőanyagunk kisebb szerkezeti egységei (1-1 kromoszómán több 1000 gén is lehet), melyek a szervezetünk fejlődését, felépítését, működését irányító fehérjék tervrajzát adják, „kódolják”. Amennyiben a gének hibás utasítást tartalmaznak bizonyos fehérjék felépítéséhez, működéséhez, genetikai eredetű betegségek alakulhatnak ki.

Léteznek olyan betegségek, amik csak egy gén hibájára vezethetőek vissza. Ezeket monogénes (=egy gén által meghatározott) rendellenességeknek hívjuk. Amikor egy bizonyos klinikai megjelenés hátterében erős a gyanú egy ilyen monogénes betegségre, a legcélravezetőbb csupán azt az egy gént vizsgálni. Ez a megközelítés adja a leggyorsabban és a leggazdaságosabban a várt eredményt.

Az első lépés a részletes tájékoztatáson alapuló beleegyezés, melyet genetikai tanácsadás keretein belül adhat a beteg vagy a törvényes képviselője. Ez a vizsgálat is úgy kezdődik, mint minden más genetikai vizsgálat: DNS-t kell előállítani. Ehhez a leggyakrabban vénás vért szokás használni. Tehát, először vért vesznek az orvosok, majd elküldik a laborba. A laborban egy bizonyos eljárással kinyerik a vérben található fehérvérsejtekből a DNS-t.

Miután egy biotechnológiai laborban legyártották a DNS sokszorosításhoz szükséges reagenseket, egy kb 2-2.5 óráig tartó reakció során felszaporítják a DNS adott gént tartalmazó szakaszát. Ez azért kell, hogy kellő mennyiségű DNS álljon rendelkezésre a következő lépéshez.

A következő lépésben a DNS alkotó elemeinek sorrendjének meghatározása, a szekvenálás történik. Miután „leolvassuk” a DNS sorrendjét, összehasonlítjuk egy referencia DNS sorrenddel, amit sok különböző ember vizsgálatával határoztak meg. Ebben a lépésben tudjuk azonosítani a mutációt.

Az, hogy a megtalált mutáció valóban kóroki-e vagy sem, a szakirodalom tanulmányozásával illetve internetes adatbázisok segítségével dönthetjük el. Ezen adatok alapján készül el a lelet, amit genetikai tanácsadás keretében adhat át egy klinikai genetikus orvos.

A DNS-t – amennyiben hozzájárultak- biobankban tárolják. A DNS megfelelő körülmények között tulajdonképpen akár évtizedekig ugyanolyan jó minőségű marad, nem bomlik el, tehát felhasználható későbbi vizsgálatokhoz is.

Jelentősebb monogénes betegségek, amelyeknél a célzott gén vizsgálatot alkalmazzuk leggyakrabban:

• LGMD 2A (calpainopathia, Limb-Girdle izomdisztrófia 2A)
• Karnitin deficiencia
• MERFF (myoencephalopathy ragged red fiber disease)
• Wilson-kór

Leletek értelmezése:

• pozitív: a vizsgálattal azonosították a betegség hátterében álló genetikai okot, az azonosított mutáció magyarázza a betegség kialakulását.
• negatív: a vizsgálattal nem sikerült azonosítani a betegség hátterében álló genetikai okot, a betegség hátterében nem igazolódott ezzel a vizsgálattal genetikai ok. Ez a lelet nem zárja ki, hogy a betegség genetikai eredetű legyen, adott esetekben (szakember megítélése alapján) további genetikai vizsgálatokra szükség lehet.
• ismeretlen jelentőségű variáns: a vizsgálat során azonosítottak egy vagy több olyan eltérést a DNS sorrendben, ami eltér a referenciától, viszont nem áll rendelkezésre elég adat, hogy egyértelműen eldönthessük, hogy a mutáció okozza-e a betegséget vagy sem. Leggyakrabban ahogy a tudomány halad előre és egyre több információ gyűlik össze az egyes variánsokról, pár éven belül eldönthetővé válik, hogy valóban azonosítottuk-e a genetikai okot vagy sem. Javasolt ilyen esetekben az adatok újraelemzése bizonyos időközönként (1-2 évente).

További anyagok, irodalom:

• https://www.cdc.gov/genomics/gtesting/genetic_testing.htm
• https://www.biologyonline.com/dictionary/monogenic-disease
• https://www.youtube.com/watch?v=zlNh0uTCox8

Készítette: dr. Nagy Zsófia Flóra