Mitokondriális DNS depléciós szindróma

Mit kell tudni a mitokondriális DNS depléciós szindrómáról?

A mitokondriális DNS depléciós szindróma egy heterogén, több szervet, szervrendszert érintő genetikai eredetű betegségcsoport. A tünetek azokat a szerveket érintik leginkább, amiknek a legnagyobb az energiaigénye, ilyenek az izmok, az agy, a máj.

Előfordulás

Habár korábban ritka betegségeknek tartották a mitokondriális DNS depléciós szindrómákat, a mitokondriális betegségek tünetet okozó formáinak előfordulását 1/5000-re becsülik. Egy Angliában végzett vizsgálat alapján minden 200 emberből 1 hordoz kóroki mutációt a mitokondriumban.

Egyéb elnevezések

Mitochondrial DNA depletion syndrome (MDS), MDS, MDDS

Milyen tünetekkel jár?

A mitokondriális DNS depléciós szindróma tünettanát 4 főbb csoportba oszthatjuk az érintett szervrendszerek alapján:

  • miopátiás (izmokat érintő)
  • enkefalomiopátiás (agyat és izmokat érintő)
  • hepatocerebrális (májat és agyat érintő)
  • neurogasztrointesztinális (idegrendszert és tápcsatornát érintő)

A miopátiás forma leggyakoribb tünetei közé tartozik az izomipotónia, izomgyengeség, a száj körüli izmok gyengesége. Az enkefalomiopátiás forma esetén az izomtünetekhez társulhat fejlődési elmaradás, mozgászavarok, hallásvesztés, epilepszia. A hepatocerebrális formák esetén a fő tünetek közé tartozik a májfunkciózavar, epilepszia, alacsony vércukorszint, epizódikus tejsavas acidózis, szemmozgászavarok. A neurogasztrointesztinális manifesztációra kell gondolni szemhéjcsüngés, szemmozgászavar, fogyás, gyakori hányás, gyomorürülési zavar esetén.

Diagnosztikus vizsgálatok

Neurológiai vizsgálat, labor (CK: kreatin kináz enzim), idegvezetéses, izom elektrofiziológiai vizsgálatok (EMG, ENG), képalkotó vizsgálatok, genetikai vizsgálat.

Mi okozza a mitokondriális DNS depléciós szindrómát?

A betegséget általában a sejtmagi DNS-ben kódolt gének hibája okozza. Ezen fehérjék a funkciójukat a mitokondriumokban látják el, és a funkcióvesztésük a mitokondriumok energiatermelési hatékonyságát rontják. A leggyakrabban érintett gének a következők: TK2, RRM2B és AGK (miopátiás formák), SUCLA2, SUCLG1, és RRM2B (enkefalomiopátiás formakör), GDUOK, MPV17, POLG, és C10ORF2 (hepatocerebralis formák), TYMP (neurogasztrointesztinális manifesztáció).

A betegség kimenetele

A jelenlegi ismereteink alapján a betegség kimenetele nagyban függ a betegség tüneteitől, a társbetegségektől. A kórállapot előrehaladásával a betegek elveszíthetik a járóképességüket, hallásukat, látásukat.

Hogyan kezelhető? 

Betegségspecifikus gyógyszeres kezelés jelenleg nem elérhető ebben a betegségben. Szükséges a társuló tünetek (pl. epilepszia, hallás- és látászavar, neuropathia, metabolikus eltérések) megfelelő gondozása, kontrollálása. A betegek multidiszciplináris követése és gondozása, rendszeres, állapothoz illesztett gyógytorna, esetlegesen pszichológiai támogatás javasolható.

Irodalom

Készítette: dr. Nagy Zsófia Flóra

2024. január 31.