A Duchenne- féle izomdisztrófiával kapcsolatos klinikai kutatásokban jelenleg leginkább a hatperces járás tesztet (6 Minute Walking Test, 6MWT) jelölik ki elsődleges végpontnak, ami a legfontosabb kimeneti mutató egy adott vizsgálat kérdése szempontjából. Ennek megfelelő alternatívájaként fogadta el 4 éves, valamint annál idősebb járóképes betegek esetében a Stride velocity 95th centile-t (SV95C) az Emberi Felhasználásra Szánt Gyógyszerkészítmények Bizottsága (Committee for Medicinal Products for Human Use (CHMP)).

A 6MWT az a távolság, melyet a páciens gyorsan gyalogolva képes megtenni sík, kemény felületen 6 perc alatt. Egy klinikai vizsgálatban végpontnak nevezzük azt a paramétert aminek a változása alapján dönthető el a vizsgálat gyógyszer hatékonysága. Például DMD esetén erre leggyakrabban a 6 perces járástesztet használják: a vizsgálatban bevont gyermekekkel felveszik a tesztet a vizsgálat elején és a vizsgálat végén. Az értéket összehasonlítják, amennyiben van különbség a gyógyszerrel kezelt és a placeboval kezelt gyermekek teljesítménye között, a gyógyszer hatékonynak nyilvánítható.

A 6MWT mellett számos egyéb elsődleges végpontot határoztak már meg korábban, hogy megpróbálják egy adott terápia klinikai sikerességét igazolni. Ezek egyrészt különféle feladatokból álló pontrendszerek (pl. a North Star Ambulatory Assessment (NSAA) vagy a Motor Function Measure (MFM)), illetve olyan tesztek, melyek során azt mérik, egy adott feladatot mennyi idő alatt teljesít a páciens (pl: time to climb 4 stairs (4SC), time to Rise from Floor).
Ezeknek a funkcionális teszteknek azonban egy fő közös hátulütőjük van: a betegek maximális funkcionalitását az alapján a rövid bepillantás alapján próbálják megítélni, melyet egy adott napon, klinikai körülmények között nyújtanak. Pedig az érintettek aktuális teljesítményét számos tényező befolyásolhatja: átmeneti betegségek vagy fáradtság, de kisebb életkorban nem mindig számolhatunk a gyermekek maradéktalan együttműködésével sem. Hátrányuk továbbá, hogy a vizsgálati helyszínre sok páciensnek hosszú idő eljutni. Fontos szempont az is, hogy ezek a felmérések – annak ellenére, hogy a vizsgálat elvégzésében jártas személy végzi- részben szubjektívek.
Az SV95C egy az érintettek által otthon is viselhető mérőeszköz által mért érték. A bokára csatolt, magneto-inerciális technológián alapuló eszköz pontos és megbízható módon méri a lépési sebességet. Az SV95C az a lépési sebesség, amelynél a mért értékek 95%-a lassabb, 5%-a gyorsabb (a legmagasabb 5%-ot azért veszik ki az értékelésből, mert egyfajta „zajként”, mérési hibaként értelmezhetőek). A Duchenne-féle izomdisztrófiában szenvedők maximális lépési sebessége a betegség természetes lefolyása mellett az idő előrehaladtával csökken. Az SV95C azért lehet alkalmas egy gyógyszer klinikai hatásosságának értékelésére, mert ez az egyik legérzékenyebb mutató a változásokra. Így tehát ha az érték stabilizálódását vagy javulását észlelnénk egy gyógyszer adása mellett, az a beteg állapotának javulását, a betegség progressziójának lassulását jelezné. A mérési eszköz valódi, otthoni körülmények között, folyamatos mérés során, hosszú időn keresztül, passzívan gyűjt adatokat a páciensek mozgásteljesítményéről. Ennek megfelelően sokkal jobb belátást enged az érintettek valódi teljesítményébe, hisz nem befolyásolja sem a beteg motivációja, sem egyéb tényező. Kiküszöböli továbbá azt a problémát is, hogy a különböző központokban- habár adott teszt segítségével- eltérő személyzet, különböző szokások alapján végzi a betegek felmérését.

Az SV95C segítségével mért értékek erősen korrelálnak a 6MWT során mért értékekkel, sőt annál érzékenyebb vizsgálatnak is bizonyult. Az SV95C és a 6MWT közötti átválthatóság azonban egyelőre vita tárgyát képezi.

Forrás: https://www.ema.europa.eu/en/documents/scientific-guideline/qualification-opinion-
stride-velocity-95th-centile-primary-endpoint-studies-ambulatory-duchenne_en.pdf

Kép forrása: https://content.iospress.com/articles/journal-of-neuromuscular-diseases/jnd210743

Írta: dr. Hudák Mária Anna, Lektorálta: dr. Szabó Léna