Mit kell tudni az Emery-Dreifuss-izomdisztrófiáról?

Az Emery-Dreifuss-izomdisztrófia az izomsorvadások csoportjába tartozó ritka betegség. Nevét arról a két orvosról kapta, akik a tüneteket elsőként foglalták össze az 1960-as években. Az EDMD egy lassan romló, örökletes kórkép, amely elsősorban a karok, a lábak, az arc, a nyak, a hát és a szív izmait érinti. 

Gyakorisága

Az X kromoszómához kötötten öröklődő forma az átlagpopulációt tekintve 100 000-ből egy embert érint. A betegség az esetek többségében fiúkban jelentkezik. A mutációt hordozó lányok (mutáció átvivők, ún. carrierek) 10-20 százalékánál kialakulhat szív ingerületátvezetési zavar és/ vagy izomgyengeség. 

Az autoszomális fAD és AR formák esetén fiúk és lányok egyformán érintettek. Az AD típus prevalenciája nem ismert. Az AR öröklésmenet nagyon ritkának tűnik, világszere eddig csak pár esetet regisztráltak.

Egyéb elnevezések

Benignus scapuloperonealis izomdiszrtófia korai kontraktúrákkal

EDMD

Emery-Dreifuss szindróma

Izomdisztrófia, Emery-Dreifuss típus

Milyen tünetekkel jár?

Az EDMD-re típusos tünetek nagyon változatosak, mind a betegség kezdetét, mind súlyosságát, mind a lefolyást tekintve. Egyes esetekben a tünetek gyermekkorban kezdődnek és viszonylag gyors romlást mutatnak, más érintetteknél felnőttkori kezdet és a kórfolyamat lassú előrehaladása jellemző. A betegség típusosan lábujjhegyen járással és a könyökízület enyhe ízületi merevségével (kontraktúra), valamint a nyak és a gerinc előre hajlítási nehézségével kezdődik. Az gyengeség legkifejezettebben a vállöv, a felkar és a lábszár feszítő izmait érinti (scapulohumerperonealis eloszlás). Az izomtömeg megkevesbedése (atrophia) nem kifejezett, a tünetek lassan romlanak, mozgáskorlátozottságot felnőttkorban okoznak. Az alsó végtagokban a lábszárizmok (disztális eloszlás) sokkal kifejezettebben érintettek. Fontos tünet a szívizom kötőszöveti rostos elfajulása (fibrosis), ami a szívizom pumpafunkciójának gyengüléséhez és ingerület átvezetési zavarhoz vezethet. A korai pacemaker beültetés életmentő lehet. A hordozók kardiális rizikója magasabb az átlagpopulációnál.

Laborvizsgálatok közül a szérum CK a normális érték 3-10-szerese. Az EMG-ben mind izomelfajulásos (miopátiás) jelek, mind kóros beidegzést (denervációt) jelző eltérések láthatóak.

Mi okozza?

X-hez kötötten (EDMD1) és autoszomálisan (AD-EDMED2 és AR-EDMD3 típus) is öröklődő betegség.  A tünetek hátterében az X kromoszómához kötött formában egy nukleáris eredetű fehérje (emerin) hiánya, míg az autoszómális formákban a lamin A/C hiánya áll. 

Az emerint kódoló gén az Xq28 lókuszon helyezkedik el. A génnek csak 6 exonja van, ami a mutációkeresést megkönnyíti. Az autoszómális formákban a lamin A/C gént kódoló gén az 1q21.2 –n helyezkedik el. Érdekességképpen ugyanennek a génnek  (LMNA gén) mutációja számos egyéb humán megbetegedést is okozhat, pl. limb girdle izomdisztrófia, dilatativ cardiomiopathia stb.

EDMD alakulhat ki egyes sejtmaghártya fehérjéket (nesprin 1 és 2) kódoló gének mutációja következményeként is. A neszprinek direkt kölcsönhatásban állnak az emerinnel. A sejtmagot a citoszkeletonnal összekapcsoló neszprinekkel komplexet alkotó SUN1 és SUN2 proteineket kódoló gének mutációja is okozhat EDMD-t.

Végül az X-hez kötött EDMD 10 %-ban az FHL1 gén mutációja okozza a tüneteket, ez a gén a scapuloperonealis myopathia X-hez kötött domináns formájáért is felelős.

A génhibák az alábbi feltételezett módon vezetnek sejtkárosodáshoz: Az emerin fehérje a sejtmagban kölcsönhatásba lép a lamin A és lamin C fehérjékkel. A génmutációk következtében a sejtmag törékenysége fokozódik a mechanikai stressz alatt, valamint nő a programozott sejthalál (apoptózis) iránti hajlam. 

A betegség kimenetele

A betegségre jellemző kórfolyamat lassan halad előre. A vázizmok gyengesége általában évekig nem okoz komolyabb nehézséget, de a kardiológiai szövődmények gyakran a húszas életévekben már megjelennek. Az intellektus nem érintett. Az élettartamot döntően a kardialis szövődmények határozzák meg.

Hogyan kezelhető?

Nem specifikus, függ a klinikai tünetektől. 

Gyógyszeres kezelés: 

Tüneti. Főként a kardiológiai szövődmények miatt válhatnak szükségessé a szív pumpafunkciójának erejét erősítő gyógyszerek.

Nem gyógyszeres kezelés:

 Gyógytorna, főként nyújtó gyakorlatok a kontraktúrák karbantartása céljából. 

A kontraktúrák és a scoliosis sokszor csak sebészi úton kezelhető. 

A korai pacemaker beültetés életmentő lehet.

Szükség esetén légzéstámogatás.

Kutatás:

Miután az EDMD-t genetikai háttere részleteiben ismertté vált, a klinikai kutatások az egyénre szabottan a génhibák terápiáját célozzák : 

Génterápia: a neuromuszkuláris betegség által érintett szövetekben a hibás gének egészségesre cserélése.

Géncsendesítés: mérgező anyagok termelése célzottan és tartósan gátolható a genetikai kód változtatása nélkül.

Sejtterápia: új izomsejtek transzplantációja őssejtek vagy éretlen izomsejtek felhasználásával, donor vagy maga az érintett beteg genetikailag korrigált sejtjeinek felhasználásával.

Emellett a kutatások a degeneratív folyamatok ellenében az izomsejtek védelmét és megtartását is célozzák. Vizsgálatok folynak myostatinnal, amely a természetben is előforduló, izomsejtnövekedést gátló fehérje. Mások az izomsejtek javítását, karbantartását és újraképződését közvetítő biokémiai út jelzőmolekuláit vizsgálják. A lamin/emerin egyéb fehérjékkel alkotott komplexei okozta sejtmagtörékenység folyamata szintén számos „target” molekulával szolgálhat a kutatások részére. Egérmodelleken pedig a szívizom szövődményeinek gyógyszeres kezelésének tesztelése folyik.

További információkért látogass el

https://rarediseases.org

https://medlineplus.gov

https://mda.org

http://clinicaltrials.gov

Készítette: dr. Solymár Natália

Lektorálta: dr. Szabó Léna

2022. február 25.