Kategóriák

Miaszténia Grávisz (MG)

Mit kell tudni a miaszténia gráviszról?

A miaszténia grávisz  (MG) egy autoimmun betegség, melyben az immunrendszer tévesen a saját szervezet bizonyos része ellen fordul. MG-ban az ideg-izomsejt kapcsolati egység (neuromuszkuláris junkció) működése károsodik, mert az immunrendszer az ideg- és izomsejt közti információátvivő anyag, az acetilkolin receptora, vagy az ahhoz kapcsolódó izomspecifikus kináz fehérje ellen termel antitesteket (ellenanyagokat).

A MG-nak két eltérő kiterjedésű formája ismert: az okuláris és a generalizált. Az okuláris típusban a szem izmaiban (a szemhéj és szemmozgató izmokban) jelentkezik gyengeség. A generalizált formában az izomgyengeség kiterjedtebb, a szemizmok gyengesége mellett megfigyelhető a karok, lábak és/vagy légzőizmok érintettsége is.

A betegséget először 1672-ben írták le, nevét az 1880-as években kapta, mely szó szerint „grave muscular weakness”-t, azaz súlyos izomgyengeséget jelent.

A MG egy ritka betegség, 100.000 főből 14-et érint. A MG bármely életkorban jelentkezhet, azonban a 20-as éveikben járó nők, illetve a 60-80-as éveikben járó férfiak esetében a leggyakoribb. Az autoimmun juvenilis (fiatalkori) MG az Észak-Amerikai populációban a MG-vel diagnosztizáltak 10-15%-át teszi ki.

Egyéb elnevezések

MG, Myasthenia Gravis, Grave muscular weakness, Súlyos izomgyengeség, occularis miastheniam,  occulobulbra myasthenia

Milyen tünetekkel jár?

A MG a szem, az arc, a nyak és a végtagok izmaiban okozhat gyengeséget. Tünete lehet a szemizmok részleges bénulása okozta kettőslátás és csüngő szemhéjak, valamint a nyak- és áll izmainak gyengesége és fáradékonysága eredményezte rágási, nyelési és fejtartási zavar. A MG jellegzetessége a fluktuáló mértékű és eloszlású izomgyengeség a szem és a végtagok izmaiban, illetve a légzőizmokban. Ezek a tünetek nem állnak fenn folyamatosan és mértékük is rendkívül változó, enyhéből hirtelen kifejezetté válhatnak. A tünetek változékonysága egy fontos gyanújel az orvos számára, mely segíti a hasonló betegségektől való elkülönítést. A diagnózis együttesen a klinikai tünetek alapján és szerológiai vizsgálatok segítségével állítható fel.

Tünetek részletesen

A MG az akaratlagosan mozgatható vázizmok gyengeségét és fáradékonyságát okozza, vagyis a más típusú, akaratlagosan nem irányítható (pl.: szív és a gyomorbélrendszeri) izmokat nem érinti. A MG kiterjedhet bármely akaratlagosan irányítható izomra, de leginkább a szem izmait érinti. Következésképp a szemmozgató izmok részleges bénulása (ún. oftalmoparézis), kettőslátás (ún. diplopia), csüngő szemhéjak (ún. ptózis) lehetnek a MG legelső tünetei. A MG-os betegek több, mint 50%-ánál észlelhetők a szemizmok érintettségéből adódó tünetek, ezen betegek felénél a MG generalizálttá válik két éven belül.

A generalizált MG-ban az izomgyengeség felülről lefelé, vagyis az arcizmokról a nyakra, majd a felső, végül az alsó végtagokra terjed. Nehezítetté válik a karok fej fölé emelése, az ülésből felállás, a hosszabb séták megtétele, a felfelé lépcsőzés, vagy nehéz tárgyak felemelése.

A nyak- és állizmok gyengesége és fáradékonysága ugyancsak korai tünete lehet a MG-nak. Ez az ún. bulbáris gyengeség, mely nevét az ezen izmokat ellátó idegek agytörzsi eredési helyéről kapta, a beszéd (dizartria), a rágás, a nyelés (diszfágia) és fejtartás zavarát eredményezi. A beszéd jellegzetesen orrhangú és elmosódott, gyakori a félrenyelés, az evés fárasztó és körülményes. A MG-os betegek 15%-ánál figyelhetők meg a bulbáris izomgyengeség ezen jelei.

A végtagok izolált gyengesége nagyon ritka, a MG-os betegek csupán 5%-át érinti. Néha a gyengeség kiterjed a törzsizmokra és a légzőizmokra is.

Mi okozza a MG-t?

A MG kiváltó oka egyelőre ismeretlen. Különböző kutatások alapján a kóros immunválasz kiváltója virális- vagy bakteriális fertőzés lehet, illetve az immunsejtek termelésében résztvevő csecsemőmirigy is szerepet játszhat. Az utóbbi kóroki szerepét erősíti az a megfigyelés, miszerint a MG-os betegek mintegy 10-15%-ában van kimutatható timoma (a csecsemőmirigy jóindulatú daganata). Ilyen esetekben a csecsemőmirigy műtéti eltávolítása, kemo- vagy radioterápia javasolt.

Autoimmun pajzsmirigy betegség a MG-os esetek 3-8%-ában figyelhető meg, ezért a pajzsmirigy működészavar irányába történő szűrővizsgálatok javasoltak a MG kivizsgálásának részeként.

Habár a MG elsősorban nem egy örökletes betegség, más autoimmun betegségekhez hasonlóan különböző genetikai hajlamosító tényezők szerepet játszhatnak kialakulásában.

Okok részletesen

Az immunrendszer normális esetben a szervezetet védi a különböző fertőzések és daganatos betegségek ellen, azonban néha tévesen a szervezet saját alkotóelemei ellen fordulhat autoimmun betegséget eredményezve. A MG egy a számos autoimmun betegség közül, hasonlóan például az 1-es típusú cukorbetegséghez, a reumatoid artritiszhez vagy a lupusz nevű betegséghez.

Ezekben az autoimmun kórképekben az immunsejtek, melyek alapvetően a fertőző ágensek (baktériumok, vírusok, stb.) ellen védenek, tévesen a szervezet alkotóelemei ellen fordulnak, károsítva azokat. A MG-os esetek többségében az immunrendszer az acetilkolin-receptor ellen fordul, mely az izomsejteken helyezkedik el és az idegsejtekről származó információ átadásában, az akaratlagos izomösszehúzódás létrehozásában játszik szerepet.

Az ép ideg-izomsejt kapcsolatban (ún. neuromuszkuláris junkció) az idegsejtből érkező utasítás hatására fog az izomsejt összehúzódni, melyet a két sejt között az acetilkolin nevű hírvivő molekula valósít meg. Az acetilkolin az idegsejt végződésből felszabadulva a két sejt közötti térbe jut, majd hozzákapcsolódik az izomsejten található acetilkolin-receptorhoz, amely az izomösszehúzódást kiváltja. Ez utóbbi úgy valósul meg, hogy a receptor egyben pórus is, amely az acetilkolin bekötődésére nyílik ki és biztosítja a sejten kívüli térből az izomsejtbe az ionok beáramlását, melyek az izomösszehúzódáshoz szükségesek. Az izomsejtek megfelelő számban és mértékben történő összehúzódása szükséges az hatékony izomösszehúzódáshoz és a kívánt akaratlagos mozgás kivitelezéséhez.

MG-ban az immunrendszer olyan ellenanyagokat (antitesteket) termel, melyek főként az izomsejteken található acetilkolin-receptorokat pusztítják, csökkentve ezzel az acetilkolin által közvetített utasítás bekövetkeztét. Bizonyos MG-ban használt gyógyszerek az acetilkolint lebontó enzim gátlásán keresztül biztosítják a hírvivő anyag számára a csökkent számú receptorok mellett az elnyújtott bekötődési időt, így elérve a kívánt mértékű acetilkolin választ. Más gyógyszerek az immunrendszer működését módosítva csökkentik a MG tüneteit.

A MG-os betegek kb. 85%-ában a vér szérumából kimutathatók az acetilkolin-receptorok elleni antitestek. Ezek hatására az acetilkolin-receptorok száma egyre csökken, amely terhelésre fokozódó izomgyengeséghez/korai kifáradáshoz, végsősoron a hosszú ideig csökkent izomösszehúzódások miatt az izmok fokozatos sorvadásához vezet.

A kutatók számára egyelőre nem tisztázott, hogy mely tényezők vezetnek az autoimmunitás ezen típusának kialakulásához. Van olyan elképzelés, amely szerint bizonyos vírusok vagy baktériumok rendelkeznek az acetilkolin-receptorhoz hasonló fehérjékkel, melyek ellen az immunrendszer ellenanyagokat termel, ezek azonban egyaránt károsítják a fertőző ágenseket és az acetilkolin-receptorokat is.

Másik kiváltó tényező lehet, melyre bizonyítékok állnak rendelkezésre, hogy az immunrendszer részét képező csecsemőmirigy hibás működése vezet a MG kialakulásához. A csecsmőmirigy (latinul thymus) a mellkasban, közvetlenül annak elülső felső részén, a torok alatt helyezkedik el és normális esetben a védekezőképesség fenntartásában játszik szerepet bizonyos immunsejtek termelésével. Ez a szerv a magzati kortól kora gyermekkorig termeli és raktározza az ún. T-immunsejteket, melyek különbséget tesznek a szervezet saját részei és a testidegen anyagok között.

A MG-os betegek 15%-ánál kimutatható a csecsemőmirigy daganata, az ún. timoma, 75%-uknál pedig a mirigy egyéb rendellenessége, túlnövekedése és túlműködése (ún. hiperpláziája). Ha a csecsmőmirigy nem működik megfelelően, a T-sejtek elveszíthetik a saját és nem saját struktúrák közötti elkülönítő képességüket autoimmunitást eredményezve.

Genetikai hajlamosító tényezők:

Habár a MG más autoimmun betegségekhez hasonlóan nem öröklődő betegség, mégis vannak bizonyos hajlamosító genetikai tényezők, melyek megléte növeli a betegség kialakulásának esélyét. Bizonyos humán leukocita antigén (HLA) típusok, fehérvérsejt felszíni fehérjék, melyek az immunrendszer szabályozásában vesznek részt, összefüggésben állhatnak a MG kialakulásával: HLA-B8, DRw3, DQw2. Az izomspecifikus kináz antitestek okozta MG a DR14 és DQ5 haplotípusokkal (együtt öröklődő gének csoportjával) áll kapcsolatban.

A legtöbb tanulmány azt mutatja, hogy az ilyen genetikai hajlamosító tényezőt hordozó személyek esetében nagyobb az autoimmun betegség kialakulásának kockázata, mint az ilyen genetikai eltéréssel nem rendelkezőknek. Ezen genetikai eltérések hajlamosító szerepét erősíti, hogy az azonos genetikai háttérrel rendelkező egypetéjű ikrek esetében is csak 50% a kockázata a hasonló autoimmunitás kialakulásának abban az esetben, ha az egyik ikernek már van ilyen betegsége.

Azoknak a személyeknek is magasabb a kockázata egy másik autoimmun betegség kialakulására, akiknek már van valamilyen autoimmun kórképe. Becslések alapján a MG-os betegek 5-10%-ának van valamilyen más autoimmun betegsége, ami a MG előtt vagy után alakult ki. Ezen egyéb autoimmun betegségek közül a leggyakoribb az autoimmun pajzsmirigy betegség, a reumatoid artritisz és a szisztémás lupusz eritematozusz (egy több szervet érintő betegség).

A betegség kimenetele

A MG az immunműködést gyengítő és/vagy az ideg-izomsejtek közötti jelátvitelt erősítő gyógyszerekkel kezelhető tünetileg. Műtéti és egyéb kezelési lehetőségek is alkalmazhatók bizonyos esetekben. A legtöbb MG-ás beteg tünete jól kezelhető és hétköznapi zavartalan aktivitásuk biztosítható és esetenként a betegség több éves remissziója (gyógyulása) is elérhető. A MG-os esetek kb. 10-15%-a gyermekkorban kezdődik (ún. fiatalkori másnéven juvenilis forma), amely általában lassan rosszabbodik és hajlamosabb a gyógyulásra, vagyis összességében véve enyhébb, jobb kimenetelű annak ellenére, hogy korán kialakul.

A MG-ban az izomgyengeség és -fáradékonyság napról napra változik, akár egy napon belül is. A MG-szal rendelkezőknél általában reggelente, pihenést követően a legjobb az izmok ereje, ami a nap folyamán különböző igénybevétel hatására egyre csökken és estére a legrosszabb. A megerőltetőbb mozgások hatására az izmok ereje hamarabb lecsökken, korai kifáradás jelentkezik.

A MG megjelenésétől számítva 1-3 éven belül a betegek izomfunkciói az átmeneti ingadozásokat leszámítva lassan lecsökkennek elérve a betegség egyénre jellemző maximális súlyossági fokát. A betegek kb. 15%-ában a MG okuláris formában megáll, vagyis nem terjed a többi izomra, azonban az okulobulbárissá és generalizálttá váló formák jóval gyakoribbak.

Az izomgyengeség MG-ban általában nem éri el a tartós tolószék használatot szükségessé tevő szintet. A legtöbb beteg megfelelő kezelés mellett fizikailag aktív marad.

A remisszió, vagyis némely, vagy az összes tünet enyhülése a MG-osok 20%-ában tapasztalható. A javulás általában átmeneti, átlagosan 5 év időtartamú, azonban néha a teljes élettartam során megmarad. Esetenként az is előfordulhat, hogy 20 év vagy azt meghaladó remisszió után ismét rosszabbodnak a tünetek.

A felnőttkori kezdetű MG-hoz képes a fiatalkori forma lassabban romlik és a remisszió is gyakoribb. Történeti jelentőségű, hogy a korábban fiatalkori MG-szal diagnosztizáltak közül sokakról kiderült, hogy veleszületett, azaz már a születés pillanatától fennálló miaszténia szindrómája van (ún. kongenitális miaszténia szindróma).

Hogyan kezelhető?

Többféle gyógyszer és egyéb terápiás módszer áll rendelkezésre a MG kezelésében. Mindnek mások az előnyei és hátrányai, melyek alkalmazását a beteg igényeinek és állapotának megfelelően kell mérlegelni. A beteg életkorától, a tünetek súlyosságától, a progresszió mértékétől függően az alábbi terápiás lehetőségek állnak rendelkezésre:

  • Tüneti terápia (acetilkolinészteráz gátlószerek)
  • Hosszú hatású immunmoduláló gyógyszerek (glükokortikoidok és egyéb immunszuppresszív szerek)
  • Gyors hatású immunmoduláló kezelés (plazmaferézis és intravénás immunglobulin)
  • Sebészeti kezelés (csecsemőmirigy eltávolítás)

A kolinészteráz inhibítorok az acetilkolint lebontó enzim működését gátló gyógyszerek. Az enzim gátlásával az acetilkolin lassabban bomlik le, így több ideje van arra, hogy a megfelelő receptorhoz bekötődhessen és hasson.

A MG-ban gyakran használt immunműködést módosító gyógyszerek a prednisone, az azathioprin, a ciklosporin és a mikofenolát mofetil. Bizonyos esetekben - terápia rezisztens, vagyis szokványos kezelésre nem reagáló MG-ben - egyéb kezelési lehetőségek is szükségessé válhatnak, mint az intravénás immunglobulin (IVIG), ciklofoszfamid, vagy tacrolimus adása.

A plazmaferezis és az IVIG gyors hatású immunterápiák, melyek gyors állapotromlás (például az ún. miasztéiás krízis) kezelésére alkalmazhatók, mivel gyorsan, de csak rövid ideig hatnak. A csecsemőmirigy műtéti eltávolítását megelőzően, a lassan és sokáig ható immunterápiás szerek bevezetésekor, vagy más immunmoduláns szerek mellett a terápiára nem reagáló MG kezelésére is alkalmazhatók.

A csecsemőmirigy műtéti eltávolítása olyan betegek számára jelenthet megoldást, akiknél az acetilkolin receptor elleni antitest kimutatható, habár az immunrendszer részét képező szerv eltávolítására nem azonnal, hanem hónapok, évek múltán javulnak a MG tünetei.

Az immunrendszert gyengítő (ún. immunszuppresszáns) szerek alkalmazása a betegség elsődleges okát, a kóros immunműködést csökkenti, ezzel egyidejűleg azonban a különböző fertőző betegségek elleni védekező képességet is gyengíti és egyéb mellékhatásokat is okozhat.

A fenti kezelési lehetőségek előnyeinek és hátrányainak mérlegelése és a beteg szükséglete alapján minden esetben egyénileg kell megválasztani a lehető leghatékonyabb és legkevesebb mellékhatással járó terápiát.

Tüneti kezelés: acetilkolinészteráz gátlószerek

Ezek a gyógyszerek antikolinészteráz néven is ismertek, melyeket az 1990-es évek eleje óta alkalmaznak a MG kezelésére, hatásukat perceken belül kifejtik. A legelterjedtebben használt a piridosztigmin hatóanyagú Mestinon.

A kolinészteráz gátlószerek az acetilkolin mennyiségét az izom-ideg szinapszisban azáltal növelik, hogy akadályozzák az acetilkolint lebontó enzim működését. Ezen gyógyszerek, mivel az autonóm idegrendszer működésére is hatnak, mellékhatásként hasmenést, hasi görcsöket, kifejezett nyálelválasztást okozhatnak. Ezen nem kívánt hatások mérséklésére esetenként szükség lehet a gyógyszeradag csökkentésére, vagy az idegsejteken lévő acetilkolin-receptort blokkoló atropin adagolására.

A végtagi és bulbáris tünetek általában jobban reagálnak a piridosztigminre, mint a szemtünetek (szemhéjcsüngés, kettőslátás). Ritkán a kolinészteráz-gátlószerek önmagukban elegendőek a MG kezelésére, azonban többnyire szükség van immunszuppresszáns kiegészítő terápiára is. A kolinészteráz-gátlószerek az immunszuppresszánsokkal szinergista hatásúak, vagyis a két gyógyszer egymás hatását erősíti, ezáltal együttesen hatékonyabbak, mint a két szer külön-külön mérhető hatáserősségének összege. Ennek köszönhetően a gyógyszerek adagja (dózisa) jelentősen csökkenthető, ami minimalizálja a gyógyszermellékhatások jelentkezését.

Gyógyszeres kezelési szempontok MG-ban

Bizonyos készítmények alkalmazása MG-ban különös óvatosságot igényel, mivel ronthatják a betegség tüneteit. Ezek az alábbiak:

  • Az ideg-izom kapcsolat blokkolásán keresztül ható érzéstelenítő, illetve az intubációhoz használt izomrelaxáns szerek (intubáció=légútbiztosítás a légutakba levezetett tubus segítségével)
  • Aminoglikozid és kinolon antibiotikumok
  • Bizonyos antiaritmiás szerek (a szív ritmuszavarát gátló gyógyszerek): béta-blokkolók, procainamid
  • Bizonyos vénásan adott helyi érzéstelenítő szerek: lidokain, procain
  • Magnéziumsók
  • Egyéb autoimmun betegségekben alkalmazott penicillamin, mivel MG-t idézhet elő
  • Bizonyos daganatellenes szerek: PD-1 gátlószerek
  • Központi idegrendszeren ható depresszáns gyógyszerek (szedatívumok, trankvillánsok, hypnotikumok), ópioidok
  • Antikonvulzív szerek (epilepszia ellenes szerek)
  • Statinok (vérzsír csökkentő gyógyszerek egy típusa)

A fenti megfontolásokból új gyógyszer szedése előtt érdemes a kezelőorvossal konzultálni. Hasznos lehet egy olyan kártya pénztárcában tartása állandóan, mely egy esetleges rosszullét esetén informálja a miaszténia grávisról és a gyógyszerek óvatos alkalmazásáról az egészségügyi ellátókat.

A gyógyszereken kívül az MG tüneteit egyéb fokozott igénybevételt jelentő tényezők is fokozhatják, mint a fizikai megerőltetés, az érzelemi stressz, a fertőzések (a fogtályogtól az egyszerű nátháig bezárólag), a menstruáció vagy a várandósság.

Idült immunterápiás szerek:

A hosszú hatású immunmonduláns hatású gyógyszerek a kortikoszteroidok. Ezek az anyagok (prednison, prednisolon) a szervezetben normálisan is termelődő hormonok hatásával rendelkeznek, melyeket a mellékvesekéreg termel. A kortikoszteroidok általános immunválasz gyengítő, gyulladáscsökkentő hatásúak, melyek az MG kezelésében hatékonyan alkalmazott gyógyszerek.

Hatásuk hosszan fennáll, kialakulása lassabb, mint a kolinészteráz-gátlószereké, azonban gyorsabb, mint más immunmoduláns gyógyszereké. A betegség tüneteit hetek-hónapok alatt gyengítik, viszonylag olcsó gyógyszerek.

A kortikoszteroidok kedvezőtlen hatásai közé tartozik a csontritkulás, hangulatingadozások, emésztőrendszeri panaszok, hízás, magas vérnyomás, szürkehályog, gyermekekben a növekedési ütem lassítása. Ezen mellékhatások általában egyéb kezelésekkel kiküszöbölhetők, mint például a csontritkulás kialakulása biszfoszfonát szerekkel megelőzhető.

A korikoszteroidok bizonyos esetekben elsőként választandó szerek a MG kezelésében, melyeket aztán egyéb, lassabb hatású szerek adásával egészítenek ki fel fokozatosan. Az ilyen egyéb gyógyszerek közé tartozik számos olyan, melyeket a transzplantált szervek kilökődésének megelőzésére alkalmaznak, vagy egyéb autoimmun betegségek kezeléséra használnak.

Az egyik ilyen az azatioprin hatóanyagú Imuran, mely az első nem-szteroid gyulladáscsökkentő szer volt, melynek használata széles körben elterjedt a MG kezelésében az 1970-es években. Az Imuran gátolja a nukleinsavak képződését és egyes immunsejtek osztódását. Kiderült, hogy az acetilkolin-receptor elleni antitestek termelődését ezáltal csökkenteni tudja. A gyógyszer kezdő dózisa napi 50 mg, amely 2-4 hétente 50 mg-mal emelhető fokozatosan a végső fenntartó napi 2-3mg/testtömeg kg adagig. A gyógyszer vérszintjét havonta kell ellenőrizni, a májműködést pedig félévente. Amikor a vérben lévő szintje és a májfunkció is állandósul, akkor az ellenőrzések ideje ritkítható. Az azatioprin a kortikoszteroidokhoz képest lassabban fejti ki hatását, kb. 12 hónap elteltével csökkenti a MG tüneteit, azonban általában kevesebb a mellékhatása. Ritkán előfordulhat súlyos mellékhatás is, mint a hasnyálmirigy gyulladás, a májtoxicitás, a csontvelő működésének gátlása, a daganatos betegségek rizikójának emelkedése.

A mikofenolát mofetil (CellCept) egy viszonylag új immunszuppresszáns gyógyszer, mely klinikai kutatásokban hatékonynak bizonyult MG-os betegek kezelésében. Az egyik ilyen 2001-es kutatás a MG-os betegek 65%-ában mutatta ki az izomerő javulását és a kortikoszteroid szükséglet csökkenését a CellCept több hónapon át tartó szedése esetén. Frissebb kutatási eredmények alapján vannak olyan betegek, akiknél a gyógyszer hatásának megjelenéséhez több időre van szükség, így a MG-os betegek 75%-ánál is tapasztalható az izomerő javulása ritka, általában enyhe mellékhatások mellett, mint a hányinger és a hasmenés.

A ciklosporin (Neoral, Sandimmune) is hatékony, viszonylag gyors hatású kezelési lehetőség MG-ban, a betegek 90%-ában enyhíti a betegség tüneteit. Azonban ennek a gyógyszernek is vannak mellékhatásai, mint a magas vérnyomás, a vesefunkció romlása, a testszőrzet megerősödése és emésztési zavar.

A ciklofoszfamid (Cytoxan, Neosar) is hatásos MG-ban, azonban a nemkívánatos hatásai jelentősek lehetnek, ezért alkalmazása az egyéb kezelési módokra nem reagáló MG esetében jön szóba.

A Tacrolimus vesekárosító hatása enyhébb, mint a ciklisporinoké, azonban a vércukor emelkedését (ún. hyperglicaemiát), a magnézium szint csökkenését (ún. hypomagnesaemiát), remegést és érzészavart (szúró bizsergést) okozhat.

A Methtotrexat is egy immunszuppresszáns szer, mely csökkenti a purin és pirimidin képződését a szervezetben, melyek a DNS felépítéséhez szükségesek. Egy tanulmány eredménye alapján a Methotrexat a MG kezelésében másodvonalbeli szer, vagyis nem az elsők között választandó, amennyiben egyéb gyógyszerek is hatékonyak a tünetek enyhítésében.

A Soliris (eculizumab) a generalizált MG tüneteinek enyhítésében használható gyógyszer, melyet az USA-ban az FDA engedélyezett felnőtt betegeknél, akik kolinészteráz-antitest pozitívak. A Soliris hatékonyságát klinikai tanulmányok támasztják alá. A Soliris nemcsak a tüneteket enyhíti, hanem az ideg-izom kapcsolat károsodását is megakadályozza az ellenanyag termelődés gátlásán keresztül.

Gyors hatású immunmoduláns kezelés

Miaszténiás krízis

Különösen a bulbáris és légúti tünetekkel rendelkező MG-os betegek esetében fordulhat elő úgynevezett miaszténiás krízis, a tünetek hirtelen, életet-veszélyeztető súlyosbodása, extrém mértékű izomgyengeség, amely légzési elégtelenséghez vezet és lélegeztetést igényel. Egyes esetekben a légzőizmok kifáradása vezet a légzés leállásához, míg más esetekben a mellkasfali izmok gyengesége és tónusvesztése a légutak összeesését okozza.

Amennyiben a MG megfelelően kezelt, a krízis előfordulásának kockázata igen kicsi, 2-3% és amennyiben ki is alakul, jó hatékonysággal kezelhető. A legtöbb miaszténiás krízis a diagnózistól számított néhány éven belül fordul elő.

Néha a krízis előfordulhat figyelmeztető tünetek nélkül is, azonban általában van egy jól definiálható kiváltó oka, mint a láz, légúti fertőzés, trauma, stressz, vagy valamely fentiekben felsorolt, tüneteket rontó gyógyszerek alkalmazása. Amennyiben valaki MG-os, az ilyen potenciális kiváltó faktorok fennállása esetén fokozott figyelmet igényel a kezelőorvos részéről.

A miaszténiás krízis ellátása
A miasténiás krízis ellátása speciális sürgősségi állapot, mely intenzív terápiát, szoros megfigyelést igényel. A légzés biztosítására intubáció és lélegeztetés, plazmaferézis alkalmazása, gyorsan ható kolinészteráz-gátlószerek, IVIG, azathioprin, mycofenolát mofetil, ciklosporin adása válhat szükségessé.

Plazmaferezis:

A plazmaferezis (vérplazma „kicserélése”) azt jelenti, hogy a vérplazmából egy speciális eszközzel kivonják a MG tüneteit okozó ellenanyagokat. Ehhez a vért folyamatosan egy kis infúziószerű csövön kivezetik az egyik vénából, az eszköz átszűri, majd a megtisztított vér egy másik csövön keresztül visszakerül a szervezetbe.

A plazmaferezis általában egy gyors, de rövid hatású, kiegészítő kezelés a nehezen kordában tartható MG-ban, vagy krízis esetén, esetleg a csecsemőmirigy eltávolító műtét előtt. A plazmaferezis hatása 1-2 hétig áll fenn, invazív beavatkozás, ezért a mindennapi, hosszú távú kezelésre kevésbé alkalmas eljárás.

Várandósság

Ritkán a várandósság is kiválthatja a MG megjelenését. A MG-os nőkben a tünetek várandósság kapcsán fokozódhatnak, általában a szülés után, vagy az első harmadban, azonban egyénenként eltérő a tünetek súlyossága és a várandósság szakasza közti kapcsolat.

Bizonyos MG-ben használatos gyógyszerek várandósság és szoptatás alatt is biztonsággal alkalmazhatók, mások azonban ellenjavalltak, ezért gyermekvállalás előtt javasolt a kezelőorvossal konzultálni a gyógyszerek esetleges változtatása miatt.

A MG-os anyák újszülöttjeinek 10-20%-ánál átmentei MG tünetek jelentkezhetnek, mivel az anya szervezetéből a MG-t okozó ellenanyagok átkerülnek a méhlepényen keresztül a magzatba és az újszülött szervezetéből kiürülésük időbe telik. A magzatba is átjutnak az anyai antitestek, ezért csökkent magzatmozgás is megfigyelhető lehet. Az újszülöttkori MG tünetei lehetnek a gyenge sírási hang, az etetési nehézség (szopási gyengeség) vagy légzési gyengeség (a légzőizmok gyengesége miatt). Ezek a tünetek a születést követő órákban és napokban jelentkeznek, majd fokozatosan elmúlnak, azonban néhány hétig tartó átmeneti kezelést igényelnek. A tartósan fennálló, nem szűnő MG extrém ritkán fordul csak elő.

Csecsemőmirigy műtéti eltávolítása, ún. timektomia:

A csecsemőmirigy az immunsejtek egy típusát termelő és raktározó immunszerv, melynek daganata a timóma, ami generalizált MG-t okozhat. A mirigy műtéti eltávolításával megszűnik az MG-t okozó, anitesteket termelő immunsejtek termelése, fő raktáruk megszűnik. A timektomiával nem tűnik el az összes olyan sejt, melyek az autoantitesteket termelik, ezért hatása csak hosszú idő múlva figyelhető meg. Előfordulhat, hogy a mirigy eltávolításával a MG teljesen megszűnik, remisszióba kerül. Ez a timektómián átesett MG-os betegeknél a műtétet követő egy éven belül 20%-ban fordul elő. A műtét utáni tíz évben ez az arány 50%. A timektómia nem csak a betegség remissziója miatt jelentős, de segítségével a szükséges gyógyszerek száma és dózisa is csökkenthető.

A timektómia általában 60 éves kor előtt a legnagyobb hatékonyságú az MG kezelésében. A csecsemőmirigy eltávolítása többnyire gyógyszeresen kontrollálhatatlan tünetek esetén javasolt. Mivel a csecsemőmirigy az immunredszer részét képezi és hasznos funkciót lát el a kórokozókkal és daganatokkal szembeni védekezésben, ezért pubertás kor előtt általában nem javasolt. Ugyanúgy nem javasolt 60 év felett sem, mivel a mirigy eltávolításával már nem igazán javulnak a tünetek. Azt azonban érdemes kiemelni, hogy ezek általánosságok, bizonyos esetekben fiatalabb és idősebb életkorban is megfontolandó a műtéti beavatkozás a beteg egyéni állapotától függően.

Folyamatban lévő kutatások

 https://www.mda.org/disease/myasthenia-gravis/research

További információért látogass el

https://www.neurologiaikozpont.hu/sulyos-izomgyengeseg-miasthenia-gravis

https://myasthenia.org/

http://www.eumga.eu/EuMGA/Welcome.html

Források

2022. február 25.
Vissza