NARP szindróma

A NARP szindróma (neuropátia, ataxia és retinitis pigmentosa szindróma) egy többszervi érintettséggel járó genetikai eredetű betegség. Legfőbb jellemzői a nevét adó neuropátia, koordinációs zavar (ataxia) és látászavar. A tünetek jelentkezését két életkori csúcs jellemzi, gyakran csecsemőkorban vagy késő serdülőkorban, korai felnőttkorban jelentkezik az első tünet.

Előfordulás

Irodalmi becslések szerint a betegség előfordulása 1–9/100,000, azonban pontos adatok nem ismertek.

Egyéb elnevezések

Neuropathy, ataxia, retinitis pigmentosa (NARP)

Milyen tünetekkel jár?

A NARP szindróma legfőbb tünetei közé tartozik az alsó végtagi, törzs közeli izmok (combizmok) gyengesége, a neuropátia, kisagyi eredetű ataxia, retinitis pigmentosa. Társulhat a szindróma tüneteihez éjszakai vakság, tanulási részképességzavar, hangulatzavar, epilepszia, veseelégtelenség, szívritmuszavarok, alvási apnoe betegség is.

Korai, csecsemőkorban kezdődő betegségben jelentkezhet alacsonynövés, fejlődési elmaradás is. Jellemzően először a koordinációs zavar (ataxia) alakul ki, majd ezt követi az izomgyengeség és az idegbántalom.

Diagnosztikus vizsgálatok

Neurológiai vizsgálat, labor (CK: kreatin kináz enzim), idegvezetéses vizsgálatok (ENG), képalkotó vizsgálatok, genetikai vizsgálat.

Mi okozza a NARP szindrómát?

A betegséget egy mitokondriumban kódolt gén (MT-ATP6) hibái okozzák. A betegek leggyakrabban m.8993T>G variánst hordozzák. A gén mitokondriális lebontó folyamatok egyik fehérjéjét kódolja, a fehérje funkcióvesztése a mitokondriumok kevésbé hatékony működéséhez vezet. A betegség anyai öröklésmenetet mutat, tehát a beteg édesanya mind fiainak, mind lányainak átadhatja a betegséget.

Heteroplazmiának nevezzük, hogy milyen arányban van jelen a variáns a sejten belül. A betegségre igaz, hogy a magasabb heteroplazmia arány általában súlyosabb tünetekkel jár. A különböző szövetekben különböző mértékű heteroplazmia mérhető. Az NARP-ra jellemző a magas heteroplazmia arány (kb 70-90%), míg az alacsony heteroplazmia arányú betegek (15-20%) gyakran tünetmentesek és csak az érintett családtag kivizsgálása kapcsán derül fény a betegségükre.

Nem lehet bizonyosan megállapítani méhen belül, hogy a születendő gyermek milyen fenotípust fog mutatni, mennyire lesznek súlyos tünetei.

A betegség kimenetele

A jelenlegi ismereteink alapján a betegség kimenetele nagyban függ a heteroplazmia arányától, a társbetegségektől. A kórállapot előrehaladásával a betegek elveszíthetik a járóképességüket, egyre nagyobb mértékben szorulnak gondozásra. Leggyakrabban a betegek idő előtt meghalnak.

Hogyan kezelhető? 

Betegségspecifikus gyógyszeres kezelés jelenleg nem elérhető ebben a betegségben. Sejtkultúrás kísérletekben több hatóanyaggal is folynak vizsgálatok. Szükséges az esetlegesen társuló tünetek (pl. epilepszia, neuropátia, disztónia) megfelelő gondozása, kontrollálása. A betegek multidiszciplináris követése és gondozása, rendszeres, állapothoz illesztett gyógytorna, esetlegesen pszichológiai támogatás javasolható.

Irodalom

Készítette: dr. Nagy Zsófia Flóra

2022. február 25.