Pearson szindróma

Mit kell tudni a Pearson szindrómáról?

A Pearson-szindróma (PS) egy multiszisztémás, azaz több szervrendszert is érintő mitokondriális légzési lánc rendellenesség, amelyet tipikusan szideroblasztos anémia és exokrin hasnyálmirigy-elégtelenség jellemez. A betegséget egyetlen nagy kiterjedésű mitokondriális DNS (mtDNS) deléció okozza. Klasszikusan az élet első évében jelentkezik, és csecsemőkorban végzetes már lehet. A túlélő gyermekeknél később Kearns-Sayre- szindróma (KSS) alakulhat ki. Előfordulása: nagyon ritka betegség, 1:1.000 000 újszülött, nemi preferencia nincs.

Egyéb elnevezések

szideroblasztos anémia csontvelő vakuolizációval és exokrin pajzsmirigy diszfunkcióval, Pearson-féle csontvelő és hasnyálmirigy szindróma, PS

Milyen tünetekkel jár?

A PS egy több szervrendszert érintő mitokondriális rendellenesség, amelyet eredetileg szideroblasztos anémia és exokrin hasnyálmirigy- elégtelenség jellemez. Klasszikusan az élet első évében jelentkezik. A betegek a vérszegénység miatt a gyakran ismételt transzfúziókat igényelnek, és trombocitopénia és neutropénia is kísérheti.

A tünetekről bővebben
A hasnyálmirigy működési zavara másodlagosan, fibrózis miatt következik be, és krónikus hasmenéshez, felszívódási zavarokhoz és a gyarapodás elmaradásához vezet. Egyéb szervi érintettség is előfordulhat: veseérintettség, a májban epepangás és/vagy fibrózis, mellékvese elégtelenség, diabétesz mellitusz, szívmegnagyobbodás és/vagy ingerületvezetési zavar illetve miopátia alakulhat ki. Egyes esetekben a Leigh-szindrómára (LS) jellemző neurológiai tünetek is előfordulhatnak (idegrendszeri fejlődés regressziója, hipotónia, ataxia, nystagmus, látóideg- sorvadás, nyelészavar és központi légzési zavarok. Egy másik gyakran előforduló fenotípus a Kearns-Sayre-szindróma (KSS) amely egy multiszisztémás betegség, magában foglalja a krónikus progresszív oftalmoplégiát. 20 éves kor előtt jelentkezik, és később központi idegrendszeri diszfunkcióval jár együtt (ataxia, demencia, süketség), izomgyengeség (vázizom gyengeség, oftalmoplégia, ptosis) és kardiális ingervezetési zavarok jellemzik. Ritkán mind az LS, mind a KSS fenotípusa kialakul ugyanazon egyénnél.

Mi okozza a Pearson szindrómát?

A betegségek a mitokondriális DNS-en kialakuló nagyméretű deléció okozza, melyet „single large-scale” deléciónak (SLSMD-nek) neveznek angolul. A mitokondriális DNS-en kódolt fehérjék az energiatermelésben vesznek részt, így a bennük létrejövő hiba elégtelen energiatermeléshez vezet, a tünetek a szervek sérült energiaellátásra vezethetők vissza. Alapvetően sporadikus állapot, ami azt jelenti, hogy nem a szülő örökíti gyermekére a hibás gént, hanem az egy úgynevezett de novo, vagyis teljesen újonnan kialakuló mutáció következtében jön létre.

Az okokról bővebben

Részben a de novo mutációk miatt, részben pedig a heteroplazmia jelensége miatt a genetikai tanácsadás különösen nehéz, a születés előtti diagnózis (chorion boholy vagy a magzatvíz mintavételből) nem kellően megbízható és nem is ajánlott. Az ún. heteroplazmia azt jelenti, hogy mind sérült, mind egészséges mitokondriumok is előfordulnak a sejtekben. Ha a sérült mitokondriumok száma elér egy bizonyos küszöböt, a tünetek eltérő súlyossággal, de meg fognak jelenni, ez a treshold-effektus. A klinikai kép, illetve a tünetek megjelenése is eltérő lehet az egyes családtagok esetében, attól függően, hogy melyik szerv sejtjeiben mennyi mitokondrium érintett.

Az SLSMD által okozott betegségeknél létezik egy ún. "közös deléció", melynek következtében három egymást átfedő klinikai kép bontakozhat ki: a Pearson-szindróma (PS), a Kearns-Sayre-szindróma (KSS) és a krónikus progresszív oftalmoplégia (CPEO). A betegség Leigh-szindrómával vagy olyan tünetcsoporttal is jelentkezhet, amely nem illeszkedik a klasszikusan leírt fenotípusok egyikébe sem.

A betegség kimenetele:

Összességében a prognózis rossz, egyes adatok szerint a 18 éves életkort a betegek 22%-a éli meg, szemben a más SLSMD által okozott betegségekben leírt 73%-kal. Napjaink irodalmi adatai alapján a klinikai eredmény javítható.A hasnyálmirigy elégtelenség és a veseérintettség esetében kivételesen életkorfüggő spontán gyógyulásról is beszámoltak. Ennek a mechanizmusa még nem teljesen tisztázott, feltételezhető, hogy bizonyos szövetekben idővel azok a sejtek szelektálódnak ki, amelyek nem, vagy csak alig tartalmaznak sérült, károsodott, a mutációt hordozó mitokondriumokat.

Hogyan kezelhető?

Sajnos a mai napig nincs ismert oki kezelése a betegségnek, a terápia a tünetek kezelésén alapszik. Hasnyálmirigy-kivonatok, zsírban oldódó vitaminok (ADEK), transzfúziók adása szükséges, illetve fontos az endokrinopátiák, anyagcserezavarok és fertőzések illetve egyéb társuló rendellenességek, szövődmények kezelése. A hematológiai eltérések javítására hasznos lehet a vaskelát képző szerek adása, illetve a csontvelő transzplantáció, azonban az egyéb tüneteket ez nem javítja.

Készítette: dr. Merő Gabriella

2022. február 25.