PEO szindróma

Mit kell tudni a PEO szindrómáról?

A PEO szindróma egy a mitokondriumok működészavara által okozott, a sejtek csökkent energiatermelésére visszavezethető, általában a szem- és végtagi izmok károsodásával járó betegség. 

A betegség előfordulási gyakorisága ritkasága, változatos genetikai háttere és tünettana miatt nem ismert.

Egyéb elnevezések 

Progressive External Ophtalmoplegia, vagyis krónikus progresszív külső szemizombénulás 

Milyen tünetekkel jár?

A betegség kezdetén a tünetek elsősorban a szemkörnyéki izmokra lokalizálódnak, így gyakran szemhéjcsüngést, majd tekintésgyengeséget, vagy akár kancsalságot tapasztalnak a betegek. A betegség későbbi szakaszaiban a végtagi és szívizomzat gyengesége, valamint nyelészavar a leggyakoribb tünetei a betegségnek. 

Tünetek bővebben

A PEO szindróma tünetei az izmok és egyéb szervrendszerek sejtjeinek energiatermelési zavarából következő károsodások miatt alakulnak ki. 

A szemhéjcsüngés mellett a betegség kezdetén előforduló tekintésgyengeség miatt a betegek a szemük helyett a fejüket fordítják a megtekintendő tárgyak, személyek irányába. A sok beteg által tapasztalt kettőslátás és/vagy kancsalság is a tekintésgyengeség egyik jele. 

A betegség előrehaladtával egyéb szervek is érintetté válhatnak, ilyenkor PEO+ szindróma névvel illetjük a betegséget.

A károsodott sejtanyagcsere a szemizmokat követően általában a végtagok izmainak gyengeségét, csökkent terhelhetőségét, elhúzódó izomlázát és méretbeli csökkenését eredményezi. A végtagok izmai mellett a szív és a nyelőcső izomzata is érintett lehet, melynek megfelelően nyelészavar vagy fáradékonyság, és csökkent terhelhetőség jelentkezik. Egyes esetekben a végtagok gyengeségét és méretbeli csökkenését a perifériás idegek bántalma okozza, mely rendszerint a végtagok zsibbadásával is jár. Szintén az idegek bántalmából adódik az egyesek által tapasztalt jelentős nagyot hallás vagy siketség, és koordinációs zavar is.  

Mi okozza a PEO szindrómát?

A tünetek hátterében több, a mitokondriumok funkcióját biztosító fehérje mutációja is állhat. Gyakran a POLG, TWNK, és RRM2B sejtmagi DNS- en kódolt gének állnak a betegség hátterében, azonban egyes esetekben a mitokondriumban jelenlévő gének, mint például az MT-TL1 gének mutációi állnak a betegség hátterében.

A betegség genetikai hátterétől függően autoszómális dominánsan, recesszíven és maternálisan módon is öröklődhet.

A genetikáról bővebben

A sejtmagi DNS-en kódolt gének közül elsősorban a POLG, TWNK és RRM2B gének mutációi képesek a betegséget kiváltani. A POLG, TWNK, és RRM2B gének különböző, a mitokondriális DNS javításáért és átíródásért felelős fehérjét kódolnak, melyek hibája esetén a mitokondriális DNS károsodik. Így végsősoron mindegyik fent nevezett gén mutációja a sejtek energiatermelésének zavarát okozza. A betegség a TWNK és RRM2B gének mutációi esetén autoszómális domináns módon, míg a POLG gén mutációi esetén mind autoszómális recesszív, mind autoszómális domináns módon is öröklődhet. A betegség kialakulásában szerepet játszó génből minden emberben két példány van jelen, egy az apától, egy az anyától származik. A domináns betegségek esetében a két példány egyikének a sérülése elegendő a betegség kialakulásához. A mutációt hordozó gént valamelyik szülőtől örököljük, vagy ritkább esetekben újonnan alakul ki a betegnél. A mutációt hordozó gén továbbadásának esélye 50% minden várandósság esetén, függetlenül a magzat nemétől. Recesszív betegség esetén a betegség kialakulásához mindkét génpéldány sérülése szükséges. Amennyiben nem újonnan kialakult mutáció felelős a betegségért, akkor mindkét szülő hordozó. Ez azt jelenti, hogy bennük csak egy génpéldány sérült, mely a betegség kialakulásához nem elegendő, azonban annak az esélye, hogy mindkét szülő a károsodott gént adja tovább, és a gyermek érintett lesz, 25% minden várandósság esetén, függetlenül a magzat nemétől. 

A betegséget a mitokondriális DNS-en lévő mutációk is okozhatják. Ez leggyakrabban az MT-TL1 gén mutációját jelenti, mely a mitokondriális fehérjék képződéséhez szükséges aminosavak szállításáért felelős fehérjéket kódolja. Ritka esetben egyéb gének eltérései is kiválthatják a betegséget. A mitokondriális DNS mutációira visszavezethető PEO szindróma esetén fontos kiemelni, hogy a sejtekben egyszerre több mitokondrium és többféle (jó és nem megfelelő energiatermeléssel járó) mitokondriális DNS változat van jelen, így az egyes mutációk kifejeződése igen változatos lehet. Ha a sejteken belül a nem megfelelő energiatermeléssel járó mutációval rendelkező mtDNS aránya elér egy bizonyos küszöböt, akkor a tünetek különböző mértékben és minőségben, de meg fognak jelenni. Ezt nevezzük treshold effektusnak. Ezek az arányok testen belül eltérőek lehetnek, így az egyes izomcsoportok vagy szervrendszerek érintettsége is eltérő lehet. 

Ebben az esetben a betegség maternálisan, vagyis anyai módon öröklődik, azaz a betegséget okozó mutációt - amennyiben nem újonnan kialakult mutáció által alakult ki - az édesanyák örökítik tovább, és általában számos utóduk érintett lehet. Azonban azt, hogy a mutáns és megfelelő energiatermelést biztosító DNSmitokondriumok milyen arányban öröklődnek tovább, azaz, hogy a betegség az utódokban is megfog-e jelenni, jelenleg nem tudjuk megbecsülni.

A betegség kimenetele

A PEO szindróma tünetei általában gyermek és serdülőkorban kezdődnek, de felnőttkori kezdet is előfordulhat. A betegség egyes esetekben izoláltan csak a szem körüli izmokra korlátozódik, mely enyhébb lefolyással, és normál élettartammal hozható összefüggésbe. Azonban vannak olyan esetek is, melyeknél az idő előrehaladtával a szemizmok mellett egyéb izmok, szervek is érintetté válnak, ilyenkor a tünetek általában jelentősebbek.  

Hogyan kezelhető? 

A betegség kezelése általában erre specializált centrumban javasolt, ahol a betegség komplex ellátáshoz szükséges, több szakembert magába foglaló, általában genetikusból, neurológusból, gyermekgyógyászból, szemészből, rehabilitációs és egyéb szakemberből álló csapat rendelkezésre áll. Jelenleg betegséglefolyást módosító terápiák vagy PEO szindrómára törzskönyvezett gyógyszer nem áll rendelkezésre, azonban számos tüneti terápia képes a tünetek egyénenként eltérő szintű enyhítésére.

A legtöbb beteg számára az alábbi táplálék kiegészítőket tartalmazó mitokondriális funkciót segíteni célzó koktél alkalmazása mérlegelendő: koenzim Q10 (energiát szolgáltat, antioxidáns); L­- karnitin (a hosszú szénláncú zsírsavakat szállítja, a nem hasznosított anyagcseretermékeket megköti); tiamin (B1), mely a csökkentheti a laktát szintet; riboflavin (B2), nikotinamid (B3) és szelén mely növeli az energiatermelést; továbbá E­ és C- ­vitamin, béta- ­karotin és liponsav mint antioxidáns. Emellett aerob tréning javasolt, mely az izmokban képes javítani a jó mitochondriumok arányát. 

A betegség fennállása esetén kiemelten fontos az akut súlyosbodások megfelelő kezelése, társbetegségek személyreszabott kezelése és egyes gyógyszerek (valproát, phenytoin, chloramphenicol, tetracyclin és egyes antipszichotikumok) kerülése, vagy fokozott elővigyázatossággal történő (sztatinok, metformin) alkalmazása.

Folyamatban lévő kutatások

Magyarországon jelenleg egy primer mitokondriális betegségek izom tüneteinek enyhítésére fejlesztett, klinikai fázisban lévő szelektív PPAR­delta agonista szer klinikai vizsgálata zajlik a Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézetében. Emellett az izompanaszok mellett a szívre is potenciálisan jótékony hatású elamipretide terápiás vizsgálata is zajlott a fenti központban. Nemzetközi szinten olyan vizsgálatot is terveznek, melyek a vér-agy-gáton átjutó (többek között: Idebenone és L-arginin) szerek által a központi idegrendszeri tünetekre gyakorolt hatását célzott kivizsgálni.

További információért látogass el: 

Progressive external ophthalmoplegia: MedlinePlus Genetics

OTSZ Online - A mitochondrialis betegségek diagnosztikai és kezelési lehetőségei 2021-ben

Chronic progressive external ophthalmoplegia | Genetic and Rare Diseases Information Center (GARD) – an NCATS Program (nih.gov)

2022. február 25.