A neuromuszkuláris betegségek területén manapság a terápiák korát éljük. Leglátányosabb ez a gerincvelői izomsorvadással élők esetében, azonban sok más neuromuszkuláris betegség esetén is folynak klinikai vizsgálatok, történnek gyógyszer re-allokációk, és nagyon fontos, hogy a frissülő, bővülő gondozási irányelvek miatt az érintettek életkilátásai, életminősége gyógyszeres kezelés nélkül is javuló tendenciát mutat. 

Azonban valóban ez a legtöbb, amit tehetünk? Ezt a kérdést Professzor Laing, a preventív genetika elkötelezett híve teszi fel egy nemrég megjelent tudományos cikkében. A professzor számos esetet mutat be saját praxisából, ahol súlyos recesszív genetikai betegséggel született csecsemők, gyermekek és szüleik tragikus sorsát mutatja be és a következő kérdéseket fogalmazza meg: 

Hogyan lehetséges, miért szüksészerű, hogy a 21. században egy nő azáltal szerezzen tudomást DMD hordozói státuszáról, hogy egy Duchenne izomdiszrófiában érintett fiúgyermeke születik? Miért kell egy gyermeket tervező párnak végigjárnia a fogantatás, terhesség, születés csodálatos útját csak azért, hogy hónapokon belül elveszítsék várva várt, de súlyos genetikai betegséggel született gyermeküket, ami számottevő testi, lelki szenvedést okoz a gyermeknek, szülőnek egyaránt és gyakran társul lelkiismeretfurdalással a szülők részéről, akik a tragédia okozóinak érezhetik magukat. 

Professzor Laing a gyermekvállalást nagyon találóan genetikai ruletthez hasonlítja. A humán genom projekt által elindított genomikai forradalomnak köszönhetően tudjuk ugyanis, hogy valamennyien, kivétel nélkül, átlagosan legalább 20 súlyos recesszív betegség tünetmentes (vagy minimális tüneteket mutató, lsd. pl. DMD hordozó nők) hordozói vagyunk. Recesszív betegségekről lévén szó, ha mindkét szülő ugyanazt a hibás gént hordozza, akkor elméletileg 25 % esélyük van arra, hogy abban a betegségben érintett gyermekük szülessen. A 25 % azonban valójában nagyon elméleti, hiszen kis számoknál a statisztika korlátozottan megbízható, azaz ha véletlenül pont ugyanazt a hibás gént hordozza egy pár, akkor valójában igen magas a rizikója annak, hogy érintett gyermekük szülessen. Így történhet meg az, hogy kb. minden huszadik gyermek „ritka” monogénes betegséggel érkezik a világra. Ezen családok egyike Mackenzie Casella családja is. 

Mackenzie 2017-ben jött világra az SMA súlyos, egyes típusával, Ausztráliában. Szülei nem tudtak hordozó státuszokról, és mivel Ausztráliában 2017-ben még nem tudtak hozzájutni az USA-ban és Európában akkor már sok helyen elérhető nuszinerszen kezeléshez, Mackenzie hét hónaposan elhunyt. Szüleit a gyász arra inspirálta, hogy Professzor Laing-el együttműködve elindítsák a „Mackenzie’s Mission” nevű programot. A program keretein belül gyermeket tervező pároknak ajánlanak hordozószűrést, összesen 750 örökletes betegségre szűrik le a gyermekvállalás előtt álló párokat (ún. reprodukciós hordozószűrés). Ha átfedést találnak a pár hibás génjei között, azaz ha mindketten ugyanannak a betegségnek a patogán génvariánsát hordozzák, akkor is számos reprodukciós választása van az adott párnak, pl. in vitro megtermékenyítés és preimplantációs diagnosztika, prenatális diagnosztika, újszülöttkori vizsgálat, de dönthetnek az örökbefogadás mellett, vagy akár úgy is, hogy semmilyen további vizsgálatot nem kívánnak végezni. A döntés joga a páré, azonban döntésüket úgy hozhatják meg, hogy tisztában vannak a betegség kockázatával. Egyes betegségekre irányuló átfogó hordozószűrő programok léteznek bizonyos országokban, ha az adott betegség egyes népcsoportoknál nagyon gyakori, pl. a Tay-Sachs betegség vagy bizonyos hemoglobinopátiák esetében léteznek erre példák. Az ilyen jellegű hordozószűrő programok igen nagy hatékonysággal csökkentik az adott betegség gyakoriságát. Ezért is volna ésszerű, ha átfogó, nagyon sok betegséget vizsgáló hordozószűrő programok hozzáférhetők volnának minden gyermekvállalás előtt álló pár számára. 

A hordozószűrésnek természetesen ki kell egészülnie a prenatális szűrés és az újszülöttszűrés lehetőségeivel is. Utóbbit szerte a világon végzik a súlyos veleszületett betegségek egy szűk kis csoportjára. Bár sok országban egyre bővül ezen betegségek listája, ma már egyre inkább annak a véleménynek adnak hangot a klinikai genetikusok, hogy születéskor érdemes volna nagy felbontóképességű módszerrel minden újszülött teljes genomját megszekvenálni (azaz a DNS bázissorendjét a teljes genetikai állományra nézve megállapítani), ami nemcsak adott genetikai betegség diagnózisához járulna hozzá, hanem ahhoz is, hogy a megszületett gyermek későbbi élete során információ álljon rendelkezésre pl. különböző komplex betegségek (mint amilyen a szív-érrendszeri betegségek és rákos megbetegedések jó része) rizikójáról és arról is, hogy ő milyen recesszív betegségek hordozója. Ez természetesen számos technikai és etikai problémát is felvet, az eddigi előtanulmányok alapján szerzett tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a várható egészségügyi haszon többnyire jóval túlmutat a lehetséges etikai problémák mértékén.

A fenti előnyök miatt,a technológia és infrastruktúra fejlődésével a modern neuromuszkuláris ellátásnak szerves részévé kell, hogy váljon az újszülöttszűrés mellett a széleskörű, nagyszámú örökletes betegségre tesztelő reprodukciós hordozószűrés is. 

King, E., Halliday, J., Archibald, A.D. et al. Development and use of the Australian reproductive genetic carrier screening decision aid. Eur J Hum Genet 30, 194–202 (2022). https://doi.org/10.1038/s41431-021-00991-x

Kirk, EP, Delatycki, MB, Laing, N. Reproductive genetic carrier screening and inborn errors of metabolism: The voice of the inborn errors of metabolism community needs to be heard. J Inherit Metab Dis. 2022; 1- 5. doi:10.1002/jimd.12505

Laing, Nigel G et al.: Genetic neuromuscular disorders: what is the best that we can do?. Neuromuscular Disorders, Volume 31, Issue 10, 1081 - 1089

https://www.australiangenomics.org.au/research/mackenzies-mission/

https://www.mackenziesmission.org.au/

https://www.goodreads.com/en/book/show/52772166-mackenzie-s-mission

Szerző: dr. Szabó-Taylor Katalin