A dystrophia myotonica (DM) a leggyakoribb autoszómális domináns módon öröklődő izombetegségek csoportjába tartozik. Két altípusa ismert, az 1-es (DM1) és 2-es (DM2) forma. A betegség multiszisztémás jellegéből fakadóan a betegek nagy részének esetében nem csak muszkuláris, hanem ún. extramuszkuláris tünetekkel is számolnunk kell, melyek körül kiemelkedően gyakori a 2-es típusú cukorbetegség (diabetes mellitus) kialakulása. A DM1 betegpopulációban az átlagos népességhez képest több mint 2-szeres előfordulással állunk szemben a cukorbetegség ezen típusának kialakulását illetően (8 % vs. 3%)

Világszerte a 2-es típusú cukorbetegség kezelésének első vonalbeli, messze leggyakrabban használt per orális formában szedhető gyógyszere a metformin (dimetyl biguanide). A hatóanyagot a múlt század elején, 1922-ben szintetizálta Werner és Bell, majd az egyik legszélesebb körben használt antidiabetikummá vált.

Tekintettel, hogy a DM1 esetében magasabb cukorbetegség előfordulással számolhatunk az átlagpopulációhoz képest, így tapasztalhatjuk, hogy a betegek körében jelentős számban fordul elő a gyógyszer alkalmazása. Mindamellett, hogy a mellékhatások (puffadás, hasmenés, hasi diszkomfort érzet, laktát-acidózis) relatíve ritkák, és a DM1-ben szenvedőket nem érintik gyakrabban és súlyosabb formában, mint az átlag cukorbeteg populációt, a metformin számos egyéb, kedvező hatása is napvilágra került az elmúlt évtizedekben, melyek közül kiemelendő kardioprotektív hatása.

Az utóbbi évek kutatásai érdekes eredményeket hoztak a metformin DM1 betegek körében történő alkalmazásáról és protektív, kedvező hatásairól, melyek felvetik annak lehetőségét, hogy érdemes volna a gyógyszert alkalmazni azon DM1 populációban is, akiknél cukorbetegség még nem alakult ki.

2015-ben Laustriat D. és munkatársai in vitro körülmények között végzett vizsgálataik eredményei alapján a metformin jótékony hatását vetették fel a DM1 kialakulásában kulcsszerepet játszó RNS érés (splicing) mechanizmust illetően. Egy 2017-ben napvilágra került, kísérleti állatokon végzett vizsgálatokban pedig a kutatók azt találták, hogy a metformin képes csökkenteni az AMPK (AMP-activated protein kinase) aktivációt, mely molekulának fontos szerepe lehet a DM1 esetén megfigyelhető magasabb tumoros betegség kockázatot illetően. Ehhez kapcsolódóan egy 2020-as tanulmányban Alsaggaf és kollégái közel 1000 dystrophia myotonicában szenvedő beteg bevonásával végzett vizsgálatikban arra jutottak, hogy a metformint szedő DM1 betegek esetében a társuló tumoros betegség előfordulása alacsonyabb, mint a metformint nem szedő DM1 populációban. A metforminnak azonban nem csak a molekuláris folyamatok szintjén lehet jótékony hatása a betegek körében. Egy 2018-ban publikált franciaországi randomizált, placebo-kontrollált, kettős vak klinikai vizsgálatban DM1 betegeknél 4 héten keresztül emelkedő dózisban napi 3 g összdózist elérve metformin terápiát építettek fel. A betegek a gyógyszert napi háromszori adagolással szedték. A 4 hét gyógyszerfelépítést követően a betegeket 48 hétig követték. Eredményeik azt mutatták, hogy a metformint szedő betegcsoportban, a placebot szedő csoporthoz képest a 6 perces járásteszt (6MWT) eredménye 29 méterrel javult, míg az izomerő ill. a myotonia tekintetében érdemi változás nem következett be. Ezen eredmények utalhatnak arra, hogy a metforminnak, egyelőre tisztázatlan mechanizmussal, kedvező hatása lehet a betegek mobilitására.

Összességében tehát a felsorolt vizsgálati eredmények tükrében felvetődik a metformin széles spektrumú kedvező hatása a DM1 betegpopulációban, így a jövőben érdekes kérdés lehet, hogy célszerű-e metformin terápiát bevezetni a betegeknél abban az esetben is, ha károsodott glükóz tolerancia, ill. definitív 2-es típusú cukorbetegség még nem alakult ki. Ennek objektív megítélésére a jövőben további vizsgálatok szükségesek.

Referenciák

García-Puga, M., Saenz-Antoñanzas, A., Matheu, A., & López de Munain, A. (2022). Targeting Myotonic Dystrophy Type 1 with Metformin. International Journal of Molecular Sciences, 23(5), 2901.

Alsaggaf, R., Pfeiffer, R. M., Wang, Y., St. George, D. M. M., Zhan, M., Wagner, K. R., ... & Gadalla, S. M. (2020). Diabetes, metformin and cancer risk in myotonic dystrophy type I. International journal of cancer, 147(3), 785-792.

Laustriat, D., Gide, J., Barrault, L., Chautard, E., Benoit, C., Auboeuf, D., ... & Baghdoyan, S. (2015). In vitro and in vivo modulation of alternative splicing by the biguanide metformin. Molecular Therapy-Nucleic Acids, 4, e262.

Brockhoff, M., Rion, N., Chojnowska, K., Wiktorowicz, T., Eickhorst, C., Erne, B., ... & Castets, P. (2017). Targeting deregulated AMPK/mTORC1 pathways improves muscle function in myotonic dystrophy type I. The Journal of clinical investigation, 127(2), 549-563.

Ábra

1. ábra: A metformin többrétű hatásának vázlata DM1-ben

Írta és szerkesztette: dr. Varga Dávid

Lektorálta: dr. Pál Endre