Az oculopharyngealis izomdisztrófia genetikai eredetű, lassan előrehaladó izomgyengeség, mely elsősorban szemhéjcsüngéssel és nyelészavarral jár. Az időskor betegsége, a tünetek általában 40-50 éves kor környékén, vagy még később alakulnak ki. 

Az Emery-Dreifuss-izomdisztrófia az izomsorvadások csoportjába tartozó ritka betegség. Nevét arról a két orvosról kapta, akik a tüneteket elsőként foglalták össze az 1960-as években. Az EDMD egy lassan romló, örökletes kórkép, amely elsősorban a karok, a lábak, az arc, a nyak, a hát és a szív izmait érinti. 

A kongenitális (veleszületett)  izomdisztrófia (CMD)  az izomsorvadások azon csoportja, melynek tünetei már  születéskor vagy korai csecsemőkorban  jelentkeznek. Az izomdisztrófiák genetikailag meghatározott degeneratív betegségek, melyek elsősorban a vázizmokat érintik.

A Duchenne- és a Becker-féle izomdisztrófia (DMD és BMD) egy örökletes, fokozódó izomgyengeséggel és az izomsejtek fokozatos károsodásával járó betegség.

A miotónás disztrófia az izomsorvadások egy olyan formája, amely az izomokon kívül számos más szervet is érint.

Az LGMD a végtagövek izomcsoportjainak gyengeségével és sorvadásával járó heterogén betegségcsoport. A tünetek az első életév és 30 éves kor között bármikor kezdődhetnek, férfiak és nők egyaránt lehetnek érintettek.

A disztális miopátiák vagy disztrófiák egy összefoglaló név, olyan betegségek tartoznak ide, melyek a törzstől távoli (azaz disztális) izmok (azaz az alkar, kézfej, alsó lábszár, lábfej) leépülésével, gyengeségével járnak.

A facioszkapulohumerális izomsorvadás egy örökletes izombetegség melyben leginkább az arc, a lapockák és a felkar izomzata érintettek, az izomerő csökkenésével és az izomzat tömegének megfogyatkozásával jár. Az FSHD a harmadik leggyakoribb izomsorvadásos betegség. Előfordulási gyakorisága 1:20 000, fiúk és lányok egyformán érintettek.